1.

A jelentés jobban sikerült, mint ahogy azt Ken remélni merte. Az adatlapján hosszan sorakoztak az elismerő bejegyzések, sőt, még a konzul is fogadta, hogy személyesen gratuláljon. Mindez persze különösen jót tett Ken anyagi lehetőségeinek is, ami igazán nem volt ellenére. Még a tábornok is személyesen fejezte ki a nagyrabecsülését, bár a találkozón Ken világosan érezte, hogy az elismerés ellenére a tábornokban egyre nő az ellenszenv irányába. Azt is nehezen tudta volna letagadni, hogy ez az érzés kölcsönös.

A legnagyobb büszkeséggel azonban az töltötte el, hogy felkérték a további részvételre „a csoportjával együtt”. Természetesen azonnal igent mondott. Később aztán kiderült, hogy a program további részeit nem a fővárosban, hanem egy titkos támaszponton fogják folytatni, s az is, hogy a csapatából nem hozhat mindenkit, csak akinek a szaktudása indokolttá teszi a jelenlétét. A csillagászok így automatikusan kimaradtak, ahogy a geológusok is, viszont utazhatott a két műszaki, Zou és Dani, az exobiológus Magnus, a szociológus Indra és az etológus Tamara Gocci is. Na meg persze Barbara, így maradtak heten a tizenötből. Bár Ken számított Barbara maradására, továbbra sem tudta, mit kezdjen vele. Barbara volt az egyetlen, akinek nem adott feladatot a jelentés elkészítéséhez sem, mert nem tudta, hogyan alakulna egy négyszemközti megbeszélés. Így aztán, bár néha szóba került a neve, semmit nem tudott Barbaráról az utolsó csoportgyűlés óta. Azt mindenesetre sejtette, hogy a tábornok ellenszenvében a kettejük feszültségéből kialakult helyzet – illetve, hogy Barbara a továbbiakban nem tudott már bennfentes információkat szállítani – jelentős szerepet játszott.

Néhány nappal azután azonban, hogy a részvétel mellett döntött, Barbara váratlanul rányitotta az ajtót a Központ egyik elemző helységében, ahol Ken gondolkodni, modellezni, vagy egyszerűen elbújni és megpihenni szokott.

Egy pillanatig farkasszemet néztek egymással, aztán Barbara határozott mozdulattal becsukta maga mögött az ajtót és egy gombnyomással lezárta. Ken őszintén meglepődött. Érezte, hogy elönti a tanácstalanság, s vele az idegesség. Mit akar tőle a lány?

Barbara még egy pillanatig állt és fürkészően nézett, aztán elmosolyodott és leült vele szemben.

– Mondtam, hogy elképesztően naiv vagy – szólalt meg végül, amikor látta, hogy Ken nem kezdeményez. – Az első perctől kezdve megvolt minden információd, hogy tisztában légy a helyzettel. Nem titkoltam el előled semmit. Megmondtam, hogy a tábornok embere, ha úgy tetszik, személyes jelenléte vagyok. Azt meg te sem hihetted komolyan, hogy a hadsereg megelégszik a te jelentéseddel, és ne tartana igényt a nyers adatokra, lehetőleg mindenkinél hamarabb. Nem kellett volna sok ész hozzá, hogy rájöjj, több elemző csoport is dolgozik a projekten, az egy, hivatalos kontrollcsoporton kívül is. Ezt kívánja a maximális biztonság. Ez nem valamiféle gonosz összeesküvés ellened, ez a dolgok normális rendje.

Várt egy kicsit, de Ken nem szólalt meg.

– Ráadásul, ha szóba álltál volna velem, és rákérdezel, el is magyaráztam volna neked. Semmi okom nem volt titkolózni, sőt! Ha jól emlékszem, egészen jó kis csapatot alkottunk, mi ketten.

– Magnussal is egészen jó kis csapatot alkottál – bukott ki Kenből az indulat.

A lány visszahőkölt.

– Semmi közöm Magnushoz – szögezte le határozottan. – Nem is volt, és nem is lesz. Magnus briliáns elme, ráadásul a szakterülete megszállottja, aki kedves és szórakoztató, de semmi több. Ebben is naiv voltál.

– Bizonyára a tábornokkal kapcsolatban is naiv voltam – Kent magát is megdöbbentette, hogy az indulatai miket mondatnak vele, de úgy érezte, ki kell mondania, ami feszíti, ha nem akarja, hogy szétrobbanjon a fájdalomtól.

Barbara számító óvatossággal nézett rá.