dokkolói. Ennél is érdekesebb, hogy az ajtó jobb oldalán, másfél méteres magasság környékén ott az ajtó vezérlőpanelje is, ami szintén az emberi hajókra emlékeztető módon olyan húsz centiszer fél méter nagyságú. Meg kell mondjam, döbbenetes a hasonlóság.

Egy újabb gombnyomásra a kép ismét megmozdult, ezúttal a vezérlőtornyot állítva a középpontba.

– A hajónak ez  pontja azért érdekes, mert itt szükségszerűen ablakok vannak, amiken ki lehet nézni. Már ha az utazó lénynek van szeme, amit erre használ. Jól látszik, hogy vannak ablakok, tehát van neki, ráadásul az ablakok elhelyezése is kísértetiesen emberszerű. Ha bent ülnénk, nem vennénk észre, hogy nem emberi hajón vagyunk. Mármint az ablakok alapján, egyébként valószínűleg igen.

Ken befejezte, s egy mozdulattal visszaállította képet a teljes hajóra.

A teremben zavart tanácstalanság érződött.

– Túl sok az egybeesés – szólalt meg ismét Dani. – Nem lehet, hogy ez mégis saját hajó? Már úgy értem, emberi?

A csillagászok egy emberként rázták a fejüket.

– Hónapok óta figyeljük és pontosítjuk a pályáját. Teljesen kizárt, hogy valaha is járt volna ember lakta szektorban – felelte Mei.

– Arról nem is beszélve – kapcsolódott be Indra, a szociológus –, hogy egy ilyen projektről, már ha szándékos volt, illetve balesetről, ha nem, a jelentősségénél fogva minden kolóniának tudnia kellene a Szövetségen belül. Másnak meg, ugye, nem lehet ekkora hajója, ahogy az előbb hallhattuk.

Dani elégedetlenül rágcsálta a körmét.

– Számomra akkor is hihetőbb, hogy valakik titokban balesetet szenvedtek egy lopott vagy házilag barkácsolt Explorerrel, mint az, hogy egy idegen lény véletlenül pont emberszerű, és saját kútfőből pont egy Explorert épít magának.

Magnus elérkezettnek látta az időt, hogy megszólaljon.

– Azért ne szaladjunk ennyire előre a hasonlósággal! – mondta óvatosan. – A méret és a bilaterális szimmetria evolúciós szükségszerűség bizonyos körülmények között, de azért ezen belül millióféle változat lehetséges. Még a kémiájukban is lehetnek alapvetően mások, hát még az anatómiájukban. A hasonlóságok mindössze arra utalnak, hogy hozzánk hasonlóan tekintettel vannak a funkcionális szempontokra. Ennyit tudunk, nem többet.

Ken úgy érezte, mintha hájjal kenegetnék. Magnus most pontosan azt a nézetet képviselte, mint ő egy nappal korábban. Ahogy összenéztek egy pillanatra, látta, hogy Magnus is érti a helyzetet. Danit azonban ez egyáltalán nem érdekelte, kitartott az álláspontja mellett.

– Már ne is haragudj, de ezzel azt akarod mondani, hogy az űrhajók szükségszerűen olyanok, mint az Explorer? Azért ez elég merész lenne, különösen úgy, hogy még egy laikus is kapásból fel tud sorolni legalább tízféle eltérő típust. Ha ezek működő egységeit elkezded kombinálni, tuti több száz további lehetséges megoldást találsz. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a hajtóműnek sem feltétlenül ismerjük az összes lehetséges megoldását. Ha jól emlékszem, éppen azzal magyaráztuk a nagy sebességet, meg az irdatlan távolságot, hogy az ő hajójuk másképp működik, mint a mieink.

Magnus elsápadt  a „laikus” kifejezéstől, Ken viszont úgy érezte, ezért az egy szóért érdemes volt végigcsinálni az egész projektet.

– Látod, máris találtál egy alapvető különbséget! – vágta oda dühösen.

– Aha, amit véletlenül pont egy Explorer formájában építettek meg! – replikázott Dani.

– Nincs értelme tovább folytatni ezt a vitát. – Ken úgy döntött, megkönyörül Magnuson. – Indrának alapvetően igaza van, a pályaadatok tökéletesen kizárják, hogy a hajó emberi legyen. Dani gyanakvása érthető, de alaptalan. Biztos, hogy a hajó idegen eredetű.

Dani megvonta a vállát, de nem fűzött több megjegyzést a dologhoz. Ken pedig úgy gondolta, itt az ideje rátérni a második témakörre.