véleménye a legkevésbé sem érdekelte. Nem magyarázott tovább, hanem a konzolján megérintett egy billentyűt, és a központi 3D kivetítőn eléjük tárta az idegen űrhajó képét.

Egy percre teljes csend lett, a csapat némán figyelte az ábrát. Aztán Ken látta, ahogy a tanácstalanság kezd kiülni az arcokra.

– Ez egy AXT-8000-675-Explorer – szólalt meg végül Dani. – Talán a Minotaurról, vagy valamelyik hozzá közel első holdról. Mi van vele?

– Ez nem Explorer – rázta meg a fejét Zou. – Annak a tornya soha nincs a tizednél hátrébb, ráadásul a hajtóművek szélessége sem éri el a negyedet, itt viszont igen.

Dani megvonta a vállát.

– Ránézésre ez akkor is egy Explorer. A hajtóművek elhelyezkedése, a stabilizátorok rendje, a vezérlőtorony kialakítása, mind tipikus, egyértelmű részlet. Lehet, hogy az arányok nem pontosak, de akkor is. Ezért mondtam, hogy esetleg nem az AXT központi gyáraiban készült, hanem valamelyik holdon.

– Esetleg az is lehet, hogy magángyártmány – vetette fel Mei mosolyogva.

– Nem lehet – rázta a fejét Zou. – Még ha győzné is valaki anyagiakkal, az ekkora hajók gyártását rendszerközi megállapodások tiltják. Ezt csak valamelyik kolónia, vagy maga a Szövetség teheti meg.

– Ha gondoljátok, találgathatunk még – szólt közbe mogorván Otto Enagi, a másik csillagász. – De esetleg meg is kérdezhetjük Kent, hogy mi ez, és minek kell néznünk.

Ken elégedetten mosolygott, pontosan ezt várta.

– Ez az idegenek űrhajója – jelentette be egyszerűen.

Ha bombát robbantott volna, azzal sem válthatott volna ki nagyobb hatást. Igor Zajcsik, a geológus, egyszerűen leesett a székéről – ahogy hátrafelé billegett –, de többen is felugrottak megdöbbenésükben. A tátott szájak és kimeredő szemek között azonban Kennek a legnagyobb elégtételt a Barbara arcára kiülő hitetlenkedés jelentette.

– De hát honnan…? – hebegte Manus. – Úgy értem, miből gondolod, hogy ilyen az űrhajójuk? Mire alapozod a feltevésed?

Ken némi kárörömmel nézett rá.

– Ez nem feltevés – közölte tömören. – Ez tény.

Megvárta, míg mindenki visszaül a helyére. Látszólag a teljes csoporthoz beszélt, de a szeme sarkából Barbarát fürkészte.

– Megérkeztek az Oort-szondák első jelentései. Ezek összegzett és tisztított adataiból állt össze az előttetek álló kép.

Újabb gombnyomásra a falak menti kivetítőkön sorra megjelentek a szondák eredeti képei.

– Láthatjátok, hogy a beérkezett felvételek nem igazán használhatóak. Szerencsére nem egy szonda képeire kell hagyatkoznunk, hanem többére, ráadásul olyanokéra, akik egymástól is, és a megfigyelt objektumtól is eltérő távolságra és szögre állnak. Még nagyobb szerencse, hogy nem egyetlen időpontról van adatsorunk, hanem összesen hétről. Innen már csak technikai kérdés, hogy a számítógép kiszámolja az eredeti képet. Ráment ugyan néhány óra, de megcsinálta.

Ken egy pillanatra az olvasópadjára, és a kézi javításokra gondolt, amik azért sokat javítottak a végső képen, ezt azonban bölcsebbnek látta elhallgatni.

– A lényeg azonban éppen az – folytatta –, amit az előbbi beszélgetéssel ti magatok erősítettetek meg: ez a hajó éppen olyan, mintha emberkéz alkotta volna, tehát a használói sem sokkal térhetnek el az emberi formától. Ezért mondtam, hogy Magnusnak igaza volt. S ha ez így nem lenne elég, hadd hívjam fel a figyelmeteket néhány további bizonyító részletre!

Egy újabb gombnyomásra a modell megmozdult, s az oldala egyre nagyobbá vált. Végül a dokkoló bontakozott ki előttük, részletesen és jól láthatóan.

– Nyilván fölösleges mondanom, hogy ez a hajó dokkolója. A méretarányból kiszámolható, hogy körülbelül két méter magas, és három méter széles, nagyjából akkora, mint a mi hajóink