– Persze, sok extremitás nem zárható ki. Az viszont tény, hogy a hajó meglehetősen célirányosan halad, éppen a Cobalt felé. Ezt te sem vitathatod. Márpedig a Cobalt egy Föld-típusú bolygó, a maga adottságaival, gravitációjával, sűrű légkörével, miegyébbel. Ez eléggé behatárolja az életfeltételeket.

– Talán igen, talán nem – vitatkozott Ken. – Ha emberi alkatban gondolkodsz, esetleg igen. De mi van egy hosszú, féregszerű felépítéssel, vagy valami rovarszerűséggel?

– Rovarszerű semmiképp sem lehet – mosolygott fölényesen Magnus. – Ezeréves tény, hogy külső váz képtelen nagy tömeget megtartani és mozgatni. Ugyanez a baj a féregszerű alakkal: ami működik kicsiben, lágy testtel, az életképtelen felnagyított méretekkel.

– Megint mondom, talán igen, talán nem – felelte Ken némiképp elbizonytalanodva. – Lehet olyan szerves struktúra is, amit a földi élet ki sem próbált.

– Kötve hiszem – ingatta a fejét Magnus. – A földi evolúció is kipróbálta a lehetőségek széles tárházát a sugaras szimmetriától a hatos, ötös, hármas szimmetrián át egészen a kétoldaliig. Ha a Földön a kétoldali szimmetria győzött fölényesen, indokolatlan feltételezni, hogy más, hasonló adottságú bolygókon ez másképp alakult volna. A racionalitás nagy úr.

– És mi van akkor, ha nem is élőlények vannak azon a hajón, hanem gépek? – kapott egy új ötleten Ken.

– Hát az igazán nem valószínű – szólt bele Dani. – Ekkora hajót senki nem bízna gépekre. Fölösleges kockázat és értelme sem nagyon van. Akkor már sokkal okosabb lett volna egy zsák kisebb gépet küldeni. Az biztosabban célba ér és könnyebben szervezhető, mint egy ekkora monstrum.

– Így van – helyeselt Magnus. – nyilván vannak gépek a fedélzeten, de nem ők a fő utasok. Hanem az idegenek.

– Még akkor is lehetséges, hogy nem jól mérted fel a szaporodási képességüket – keresett újabb fogást kétségbeesetten Ken. – Tegyük fel, hogy a sebességet jól becsülted, csak éppen nem egy, hanem öt, hat, tíz utódot hoznak világra egyszerre.

– Azért számolj azzal, hogy nem egysejtűekről beszélünk, hanem értelmes lényekről, magasan szervezett organizmusokról! – Magnus megérezte, hogy döntő fölénybe került. – Azok kifejlődéséhez idő és energia kell. Már az egy éves ciklussal is a végső határokig feszítettem a lehetőségeket. Arról nem is beszélve, hogy az utódok sem a semmiből nőnek ki, hanem a szülőből, na meg sok-sok táplálékból. Aminek egy részét nyilván hozzák magukkal, de egy igen jelentős másik részét meg itt kell megtalálniuk.

– És mi van akkor, ha az idegenek tojással szaporodnak, s a szükséges felügyelet mellett a hajó csak ezekkel van tele? Abból sok millió is lehet a fedélzeten. Az robbanásszerű létszámnövekedést okozhat, ami már elég akár a fegyveres konfliktus vállalásához is.

– Semmi – felelte Magnus elunva a vitát. – Nyilván ember- és mindenevő szörnyekkel van dolgunk, akik a semmiből is tojást tojnak, természetesen az emberek belsejébe. Azon elgondolkodtál már, hogy mit csinál egy ilyen faj, ha már mindenkit megevett? Éhen hal?

Mei nevetni kezdett, Zou és Dani is elmosolyodtak. Ken megsemmisülten hallgatott.

– Csak azt nem értem, minek kell ilyen fölösleges, légből kapott ötletelésekkel töltenünk az időnket – szólt közbe élesen Barbara. – Ez Magnus szakterülete, elég felkészült, és nyilvánvalóan sokat dolgozott a kérdésen, láthatod az adathalmazból is. Egyértelműen alkalmasabb a probléma felvetésére és feldolgozására, mint te. És talán nem csak a maga területén, de az egész projekt levezénylésére is.

Egy pillanat alatt megfagyott a levegő: minden szem óvatosan Ken felé fordult. Ő azonban úgy érezte magát, mint akit tiszta erővel szájon vágtak egy baseballütővel. Úgy érezte, szédül, hát megkapaszkodott a konzolja szegélyébe.

– Azt hiszem, itt az ideje, hogy a mai meetinget bezárjuk.

Ennyit bírt magából kipréselni, aztán felállt, és kirohant az ajtón.