Néhány hónap alatt kisebb fajta állóháború alakult ki Ken és Barbara között, ami alaposan megnehezítette a közös munkát. Az elemzéseknek alapvetően ugyanis két célja volt: egyfelől folyamatosan pontosítaniuk kellett a mérési adatokat, hogy a lehető legegzaktabb információk álljanak majd a döntéshozók rendelkezésére, másfelől ezek alapján reális alternatívákat kellett kidolgozniuk az idegenekről: honnan jönnek, milyenek, és mit akarhatnak itt?

A kötetlen értekezletek célja leginkább ez volt. Ezért végzett el Ken minden lehetséges elemzést a nyers számokkal, amelyek ismertetése megmozgatta a team tagjainak a fantáziáját, s amelyek alapján a különböző alternatívák megszülettek. Egy idő után azonban ezek felállítása szinte minden esetben az exobiológushoz – azaz Magnushoz kötődött. Ken szükségszerűen – és talán némiképp az érzelmeitől is hajtva, ezt nem tudta kizárni – az ördög ügyvédjének szerepébe kényszerült. A kialakuló – Ken meggyőződése szerint tisztán szakmai – vitában aztán Barbara rendszeresen, demonstratívan Magnus mellett foglalt állást. Ken egyáltalán nem értette, miért van erre szükség. Magnus, bár hálásan fogadta a lány támogatását, maga is értetlenül állt, mert ilyenkor általában a vita elakadt, s az értekezletet berekesztették. Az ötletei és számításai jó része így feldolgozatlan maradt, azokat többnyire csak Barbarával, néha-néha Kennel tudta megbeszélni. Magnus azonban nem az a fajta volt, aki könnyen hagyta volna magát eltéríteni vagy elkedvetleníteni. Újra és újra nekiállt a feladatnak, s a számításai mindig új lelkesedéssel töltötték el.

Talán kilenc hónapja dolgozhattak együtt, amikor ismét egy jó adag számítással érkezett az aktuális értekezletre. A társaság meglehetősen hiányos volt, mindössze hatan jelentek meg: Kenen, Barbarán és rajta kívül még Csin Mei a csillagászoktól, Ming Zou és Takács Dániel a műszakiaktól, más senki. Magnus az adatkártyáit az elemző konzoljába helyezte, s az adatokat figyelve hallgatta végig Ken beszámolóját a legújabb pontosításokról. Amint Ken befejezte, azonnal szót kért.

– Nagyon örülök Ken számainak – kezdte – mert végigcsekkoltam a saját várt adataimat, és jórészt mindegyik egyezett. Ez azt jelenti, hogy a tárgyról, amit ilyen távolságból tudni lehet, azt már biztosan tudjuk. Sajnos, optikai elemzést még mindig nem tudunk végezni, de a tárgy méretei és anyaga már elég jól meghatározhatók.

Körülnézett, hogy mindenki követi-e. Ken egyetértően biccentett a saját elemző konzolja fölött.

– Nos – vett egy nagy levegőt Magnus –, ez elmúlt hetekben összeállítottam egy nagyobb lélegzetű modellt, amivel jobban meg tudjuk becsülni, kikkel-mikkel állunk is szemben.

Felállt és a konzol mögül a terem közepére sétált. A saját asztaláról egyszerre vetítette a képet a terem végében álló vászonra és a többiek konzoljára.

– Az adatok alapján tehát a tárgy, amit leginkább űrhajónak tartunk, hengerhez hasonló, bár valószínűleg kétoldali szimmetriával rendelkezik. Nem kisebb 2000 méternél, de biztos nem nagyobb 2500-nál, és sehol nem szélesebb 500-nál. A tömege továbbra is csak becsülhető, mert nem haladt el semmi olyan objektum mellett, amelynek pályaadataiból, illetve azok módosulásából ez legalább hozzávetőleg számítható lenne. Az biztos, hogy fém, ezt már hónapok óta tudjuk, a színképelemzés azonban eléggé bizonytalan eredményeket hoz.

Rövid szünetet tartott, mielőtt folytatta.

– Konzultáltam néhány technikussal és műszaki kutatóval – itt óvatosan a team műszaki szakértői felé sandított, akik csodálkozva néztek rá. – A nézeteik eléggé eltérőek, ezért kétféle modellt kellett használnom. Az első szerint a nagy sebességhez nagyobb hajtómű és több üzemanyag kell, vagyis kisebb hely marad a hasznos térnek. Ezt a kutatók maximum a hajó egyötödére, de inkább a tizedére teszik. A másik modell szerint a sebesség egyértelmű jele annak, hogy új típusú hajtóművel van dolguk. Ebben az esetben a hasznos tér akár egy harmad, sőt, a legvérmesebbek szerint talán a teljes tér fele is lehet.

Ken nem nagyon értette, mire megy ki az okfejtés, s ahogy körbenézett, úgy látta, a többség hozzá hasonlóan inkább megadással, mint érdeklődéssel hallgatta az exobiológust. Kivételt