Barbara lágyan elmosolyodott. Olyan gyorsan tűnt el belőle a feszítő indulat, mint a kámfor.

– Annyira naiv vagy – felelte szelíden. – Az első héttől kezdve megy a taktikázás és a kiszorítósdi, hogy kié legyen a dicsőség. A nagyok azonban nem tudtak megegyezni, nincs olyan választás, ami ne hordozná a konfliktusok kirobbanásának veszélyét. Ezt senki nem akarta. Ezért tolták el a döntést néhány hónappal, amíg az idegen hajó ilyen sebességgel közeledik. És ezért volt szükségük egy nélkülözhető, semleges bábura, amíg megszületik a kompromisszum. Te mindenki számára elfogadható voltál, és senki nem fog emlékezni rád, miután lekerültél a tábláról. Ráadásul a felfedezés valahol a tiéd, ezért méltányos, hogy valami részt kapj a dicsőségből, még ha nem is sokat.

Ken őszintén csodálkozott, és meglehetősen hülyén érezte magát.

– Hát ez remek – mondta végül. – A gond csak az, hogy igazából fogalmam sincs, hogy pontosan mihez kezdjek.

A lány erre már kuncogni kezdett, és belekortyolt az italába.

– Mondom, hogy végtelenül naiv vagy – nézett rá félrebillentett fejjel. – A kutatás menete nagyrészt már ki van dolgozva, neked – pontosabban a teamnek – csak a végső pontosításokat kell elvégezni rajta.

– Ez aztán jó hír – vágott vissza Ken –, de egyelőre csapat sincs.

– Abban tudok neked segíteni. A besorolás miatt ugyan bárkit hívhatsz, de nem mindenkit érdemes. Az elmúlt két hónap munkája alapján azonban én tudom, hogy kik azok, akikre igazán számíthatunk.

Ken a poharát forgatta, és érezte, hogy a kezdeti lelkesedése rohamosan csökken. Láthatóan nem sok köze lesz a saját kutatásához. Látszólag megkapta a lehetőséget a bizonyításra, mégis úgy tűnt, sehogy sem tud hozzáférni a feladathoz. Vagy mások döntései, vagy a saját felkészületlensége akadályozza az önálló cselekvésben. S mindez nem volt elég: mellette van Barbara, akihez hiába fűzik pozitív érzelmek (csak nem meri bevallani, hogy szereti), a napnál világosabban rajzolódik ki a versenyhelyzet közöttük. Ken nem tudta volna elfogadni, hogy szakmai rivalizálás miatt elveszítse Barbara barátságát (többről nem is beszélve), de tudta, hogy ebben a versenyben nem veszíthet. Ebből az aspektusból nézve pedig különösen aggasztó volt a lány felkészültségbeli fölénye. Nézte, ahogy az italát szopogatva elmerült az olvasópadján megjelenő adatbázisok tartalmában, és arra gondolt, mennyivel egyszerűbb és könnyebb volt a helyzet, amíg csak két névtelen elemző voltak egy hatalmas szervezet mérhetetlen gépezetében. Pontosan tudta, hogy soha többé nem lesz ilyen könnyű a dolga, s azt is, hogy Barbarához fűződő viszonya visszavonhatatlanul megváltozik.

– Meg is van – nézett fel elégedetten a lány. – Akarod, hogy átküldjem neked az adatbázisokat, vagy jobb szeretnéd, hogy részletenként tájékoztassalak az információkról?

Ken egy pillanatig latolgatta a kérdést, aztán meghozta a döntést.

– Tudod mit? – kérdezte. – Egyelőre maradjunk csak a csapat összeállításánál! Azt mutasd meg nekem, milyen szakemberekre lesz szükségünk, te kikre gondoltál és milyen lehetőségeink vannak még!

Barbara megértette az üzenetet. Elismerően nézett rá és hálásan mosolygott. A férfi, bár világossá tette, hogy maga hozza meg a döntéseket, és ebben nem ismer alkut, partnerré, a döntéshozásban társsá tette a nőt, mintegy második vezetővé téve ezzel. Csapattá lettek, amiben azonban mindkettejüknek megmaradt a lehetősége, hogy megmutassák a képességeiket.

– Nos… – kezdte Barbara, középre csúsztatva az olvasópadját. Hamarosan elmerültek a lehetőségek részletes taglalásában s a megoldások keresésében.