– Mégis, mit vár tőlem? – vágott vissza méltatlankodva az exobiológus. – Éppen annyi földönkívülit láttam, mint maga. Sőt, éppen annyiról olvastam vagy tanultam. Honnan lenne több információm, ha ez lesz az első találkozás az idegenekkel? És pláne honnan lenne ismeretem éppen ezekről, akikről még azt sem lehet biztosan tudni, hogy tényleg idegenek-e, és hogy ideérnek-e valaha?

– Ezt hogy érti? – hökkent meg a tábornok.

– A tárgy lehet egy automata szonda, vagy mérőkomplexum is – felelte a vállát vonogatva Minabongo. – De akár szeméttartály is, azt például ki lehet lőni cél nélkül a távoli űrbe. De az is lehet, hogy egy modern Noé bárkájával állunk szemben, akkor pont nem hiányzik nekik, hogy egy lakott bolygóba fussanak bele.

– Az is lehet, hogy a hajó téves navigációnak köszönhetően ment lakatlan szektorok felé. Ez esetben a fedélzeten már mindenki meghalt – tette hozzá Hoshimoto.

– De az is lehet, hogy éppen oda jutottak, ahova szándékoztak menni – vetette ellene Connors. – Ebben az esetben pedig az a kérdés, miért tesz meg valaki ekkora utat? Mi például miért indultunk és indulnánk útnak?

– Kolonizáció! – vágta rá azonnal a tábornok. – A legvalószínűbb indok nyilván más fajok esetében is az új élőhelyek keresése.

– Gyarmatosítás – tette hozzá most egy harmadik tiszt, Ken nem látta, milyen rangú, és soha nem találkozott vele azelőtt. – Ha felderítő szondák nélkül jönnek, az csak jelentős katonai erőre utalhat. Olyan erőre, amivel egy egész rendszert képesek lehetnek elfoglalni. Nagy biztonsággal.

Ken teljes döbbenettel hallgatta az okfejtést.

– Na, álljunk csak meg egy pillanatra! – emelte fel a kezét Rise. – Amit ön képvisel, az egyszerű paranoia. Betudom annak, hogy katona, így ez az ártalom a foglalkozásához tartozik.

– Kérem, kerüljék a személyeskedést! – szólt közbe a konzul.

– Elnézést, uram! – visszakozott a kutató, majd az ezredeshez fordult. – Elnézést.

Bár a megjegyzést nem ő tette, Connors udvariasan biccentett.

– Visszatérve a feltevésükre – vette vissza a szót Rise –, teljesen világos, hogy egy ilyen méretű hajó, még ha a mi szemünkben nagynak is számítana, akkor is túl kicsi lenne elegendő egyed hordozásához, hogy egy teljes bolygót megszállhassanak. Az elfoglalásról nem is beszélve. Gondoljanak bele, hogy a Cobalt benépesítése hány száz hajó felhasználásával sikerült! Pedig a mi szállítóink sem nevezhetők éppenséggel kicsinek.

A tábornok és az ezredes futólag összenéztek. Ken úgy érezte, meglehetősen fárasztónak és kiábrándítónak találják, hogy „holmi civilekkel” kell vitatkozniuk.

– Rendben van – mondta a tábornok. – Akkor most önön a sor, hogy a gyarmatosításnál reálisabb alternatívát fogalmazzon meg!

– Lehetetlent kér – szólalt meg az asztal másik végén Jan Liptowsky, a szociológus és társadalomkutató. Lassan ingatta a fejét. – A faj szociális mintázatának ismerete nélkül nem lehet megmondani az alapvető motivációkat. Még megbecsülni sem.

– Azért nem árt hallgatni a józan észre – szúrta oda az ezredes.

– Józan észre? – mosolyodott el Liptowsky. – Vajon mit takar a józan ész? Vagy talán nem tudjuk a saját történelmünkből, hogy a következtetések, bármennyire logikusan hozzuk is meg őket, mégis az alapvető axiómáktól függnek? És hol van köze az axiómáknak a józan észhez?

A tábornok értetlen zavarral nézett rá. Nem ő volt az egyetlen.

– Nem értem, miről beszél – vallotta be végül.

– Segítek néhány példával – bólintott Liptowsky. – Lehet, hogy a hajó hittérítő útra indult. Az a meggyőződés vezeti az utasait, hogy a hitük minden nehézségen átvezeti őket. Hallottunk már ilyenről? Hát persze, a Földi Kor korai szakaszában az emberiség képviselői is utaztak így. Volt egy ősi hely, valami Amerika, annak gyarmatosítói is vallásos indíttatásból, teljesen