kényesebb berendezésekre is, ugye – tett egy gesztust a műszaki fejlesztésekért felelős részleg vezetője felé. – Az irány meg azt jelzi, hogy olyan területről érkezik, amelyen lehetetlenség élet hordozására alkalmas bolygókat találni. Nem hiszem el, hogy lenne olyan civilizáció, amelyik a semmibe hajlandó lenne ilyen mennyiségű erőforrást elindítani. Ezt teljesen kizártnak tartom.

A katonák többsége ráncolni kezdte a homlokát, de egyelőre nem az ő térfelükön pattogott a labda. A szót most – mint megszólított – Daisuke Hoshimoto vette át. Lágy hangon beszélt, és szokásához híven röviden fogalmazott:

– A nagy sebesség döntő érv. Lehet, hogy ők már tudják, mi kell a Harmadik Hullámhoz.

Az asztal körül többen felhördültek, még többen visszahőköltek. A Harmadik Hullám – eddigi – kudarca, illetve az ebből fakadó frusztráció általában tabu témának számított.

– A biológiai különbség is döntő lehet – szólalt meg sietve Ngota Minabongo, az exobiológusok képviselője. – Az eltérő felépítés más terhelhetőséget is jelenthet. Az átlagos élettartamban is jókora előnyük lehet.

Egy pillanatra félve pillantott körbe, de aztán csak hozzátette.

– A Második Hullám hatórádiuszát is alapvetően az emberi élettartamból következő tervezhetőség húzta meg. Lehet, hogy egy olyan fajról van szó, amelyik tízszer, hússzor tovább él, mint mi. A lehetőségeik is ennyivel nagyobbak.

– Mindez nem változtat azon, hogy amiről beszélünk, továbbra is csak feltételezés! – szólt közbe hevesen Rise. – Elismerem, hogy nem alaptalan, de mégsem több ennél. A pályaadatok nagyon impozánsak, de már bocsánat, aki két hónap eredményeiből biztosat mer állítani egy tárgy pályájáról, akár előre, akár hátra, az felettébb bátor. Hogy ne fogalmazzak tiszteletlenül! Továbbra is fenntartom, hogy pontosabb információkra van szükségünk. És továbbra is fenntartom a véleményem, hogy értelmes lény nem küld vaktában űrhajót az ismeretlenbe. Ez szerintem cáfolhatatlan érv.

– Nem tudhatjuk, hogy nem tájékozódtak-e, hiszen nem ismerjük, milyen érzékszerveik vannak… – kezdte Minabongo, de ezen a ponton az egyik katona – Connors ezredes – közbevágott:

– Elnézésüket kell kérnem, uraim, de a tennivalóink szempontjából ez másodlagos kérdés. A Biztonsági Alapelvek világosan rendelkeznek: a kolóniának fel kell készülnie az idegenek által okozott lehetséges veszélyekre, és azt kell meghatároznunk, hogy ezeket hogyan tudjuk a leggyorsabban és a leghatékonyabban kiküszöbölni.

A tábornok szinte észrevehetetlenül biccentett. Az ezredes a kutatókhoz fordulva folytatta:

– Valójában tehát az a kérdés, milyen típusú veszélyeket hordozhat egy ilyen behatolás, amit esetleg nem tartalmaznak az Alapelvek?

Ismét beállt a csend, a kutatók láthatóan nem számítottak a megbeszélés ilyen irányú fordulatára. Úgy tűnt, többen is fontolóra vették a hozzászólást, de végül szinte mindenki az exobiológus felé fordult.

– Nos, – szólalt meg végül kelletlenül Minabongo. – Valójában semmi konkrétumot nem tudunk mondani. Elképzelhető, hogy a két faj között már kémiai összeférhetetlenség is lesz, ebben az esetben már az idegenek jelenléte is kerülendő. Szintén problémát jelenthet a tűrőképességben mutatkozó eltérés: más hőmérséklet, más nyomás, más zaj, vagy egyéb külső hatás igénylése vagy tűrése. Esetleg előfordulhat, hogy stratégiabeli eltérések lesznek. Ha például az egyik egy agresszív ragadozó, a másik meg a szemében zsákmányhoz hasonló. Lehet probléma a méretkülönbségből vagy az életvitel sebességének eltéréséből. Lehet gond a kommunikáció meghiúsulásából – legtöbben egyébként ezt várják. És persze lehetnek erkölcsi és szociális problémák is, de ez már végleg a fikciók birodalma, annyira semmi támpontunk nincs hozzá.

Az ezredes elégedetlenül húzta el a száját.

– Már megbocsásson, de ezzel ugye azt akarta mondani, hogy fogalma sincs róla? – kérdezte.