Ken megkockáztatott egy hálás mosolyt, egyszerre remélve, hogy nem lesz túl közvetlen, de a lány mégis megérzi benne a mögöttes üzenetet. Barbara azonban fürgén elfordult, és a szemközti infopulton matatott. Aztán megfordult, és egy adatkártyát nyújtott Ken felé.

– Itt is van. Igazából nem sok mindent tudtunk eddig megállapítani, de azt mind összegyűjtöttem neked.

Ken némiképp zavartan vette el a kártyát.

– Feltételezem, megnézted, mi van benne… – próbálkozott egy óvatos kérdéssel.

Barbara felkacagott.

– Hát persze! Soha nem látott eseményről van szó, hogy a fenébe ne néztem volna meg? Egyébként sincs benne semmi titkos. Ha akarnám, akár a nyilvánosságnak is kiadható lenne, de hát ugye annak nem lenne semmi értelme.

Ken fura csalódottságot érzett.

– Mi van benne? – kérdezte végül.

A lány előrehajolt, s a homlokát ráncolta, ahogy visszaemlékezett.

– A tárgy éppen csak beérkezett a műszerek hatókörébe, így a pontos távolsága nehezen meghatározható. A mozgásáról egyelőre nincs elég adat. Az Elemző Számítógép szerint legalább egy hét megfigyelésre van szükség a pályája előzetes becsléséhez, és több mint egy hónapra a pontos meghatározásához. A váratlan felbukkanás mindenesetre leginkább felénk való közeledésre utal. De hogy ez milyen szöget zár be a Védelmi Gömb átmérőjével, azt egyelőre senki meg nem mondja.

Ken bólogatott, ezekről a mutatókról már tegnap este sem remélt gyors adatokat.

– És mit tudunk magáról a tárgyról? – kérdezte. Igazából ez volt az, ami érdekelte.

– Hát arról sem valami sokat. Miután üres térben halad, a gravitációs hatása nem vizsgálható, így a tömegét sem igen lehet megbecsülni. A Számítógép valahol az aszteroida és az óriásbolygó méret közé becsüli. Talán egy elszökött hold, vagy még inkább egy eddig ismeretlen üstökös. A színképelemzés szerint valószínűleg szilárd, de ezt sem lehet még biztosan kijelenteni, annyira bizonytalanok és gyengék a fogható jelek. Talán mire a pályáját sikerül meghatározni, e téren is okosabbak leszünk.

Ken ismét bólogatott, aztán úgy érezte, egyszerre letaglózza a fáradtság. Az eredmények furamód elkedvetlenítették, s bár idefele jövet még arról ábrándozott, hogy az eredmények kivesézése után esetleg elhívja Barbarát, és megmutatja neki a tegnap esti alkotását, már tudta, hogy nincs ehhez bátorsága, és különben sem vágyik másra, mint egy jó, forró zuhanyra és egy kiadós alvásra.

Felállt, megköszönte a lány segítségét, és otthagyta az Analizáló Labort. Annyira elfoglalták a saját gondolatai, hogy azt sem vette észre, mielőtt Barbara visszafordult volna a munkájához, még utána nézett, mint aki egy barátságos szóra vagy egy búcsúpoénra vár.

4.

A dolgok hamar visszaálltak a normális kerékvágásba. Bár Ken rendszeresen érdeklődött az eredményekről, gyakorlatilag semmi rendkívülit nem tudott meg, így figyelme újra a munkája – na meg a hobbijai – felé fordult. Így aztán meglehetősen váratlanul érte, amikor bő két hónappal később hivatalos meghívást kapott az Analizáló és Elemző Bizottság rendkívüli ülésére.

Ken még rendszeres ülésen sem volt soha, nemhogy rendkívülin. Mi több, nem is hallott róla, hogy lett volna valaha rendkívüli ülés. Mindig úgy gondolta, hogy az AE. Bizottságban a legmagasabb vezetők és a legnagyobb koponyák ülnek össze, hogy az ideális stratégia megalkotásához meghozzák a legbölcsebb, így mindenképpen megkérdőjelezhetetlen döntéseket. A rendkívüli ülés ténye neki azt sugallta, hogy baj van, és el nem tudta képzelni, mi lehet az a plusz tudás, ami miatt rá is igényt tartanak.