amelyek a csillagközi téren áthatolva végül eljutottak a szomszédos rendszerekbe, s amelyeknek köszönhetően rengeteg, többnyire nagyon pozitív és érdekes információt tudtunk meg róluk. Többek között például azt, hogy valóban általános jelenség a belső kőzetbolygók megléte, s hogy mindig akad egy-kettő (legalább), ami az úgynevezett „életsávon” belül kering. Ez azt jelentette, hogy érdemes a kolonizáció gondolatával foglalkozni. A gazdasági szükségszerűséget természetesen ismét a túlnépesedés jelentette, ami persze távolról sem volt olyan súlyos, mint az Első Hullám előtt, de éppen a korábbi tapasztalatok miatt sokkal fenyegetőbb rémnek hatott, mint amilyen valójában volt. Az egyéni felelősség és a társadalmi érvényesülés eszméje ugyanis előkelő (vagy inkább befolyásos) dinasztiák, klánok kialakulásához vezetett, amelyeknél fontos értékmérővé vált a lélekszám. Ennek megfelelően e klánok előbb-utóbb összeütközésbe kerültek (volna) és egymás kárára tudtak (volna) csak terjeszkedni. Ennek lehetősége képes lett volna ismét szétfeszíteni a működő társadalom kereteit, ezért még a probléma valós kialakulása előtt megindult a megoldás keresése. Ez lett végül a Második Hullám, vagy, ahogy akkoriban fellengzősen fogalmazták, a Csillagközi Kirajzás.

A Második Hullám jóval megalapozottabb és tervszerűbb volt, mint az Első. Sokkal alaposabb előkészítés előzte meg, és sokkal több figyelmet szenteltek a lehetséges problémák előzetes feltérképezésére és kiküszöbölésére is. Ennek megfelelően a Második Hullám (ami egyébként is jóval kevesebb embert mozgatott meg) lényegesen kevesebb áldozattal járt az előzőnél. Minden kolonizálásra kijelölt rendszert (amelyekből – valljuk be – nem volt igazán sok) előzetes automatizált felderítő programnak vetettek alá. Ezt követte egy kis létszámú, hosszabb ideig a rendszerben állomásozó kutatócsoport kiküldése, amelynek feladata a kutatás mellett egyértelműen a kolonizáció előkészítése volt. Az első két lépés sikeres végrehajtása után jöhetett csak a harmadik lépés, ami önmagában is szinte elképzelhetetlenül összetett folyamat volt, hiszen minden szükséges eszközt, illetve ismeretet magukkal kellett vinni, valamint gondoskodni kellett arról, hogy a nekiinduló emberi populáció alkalmas legyen (mind méretében, mind összetételében) a célterület benépesítésére. Ezekhez a célokhoz társult még két, nagyon komolyan vett szempont. Az első az Exobiológiai Etikai Törvény, ami azt mondta ki, hogy a földönkívüli életet érintetlenül meg kell óvni, és el kell kerülni mind a vétlen (vagy szándékos) pusztítást, mind az ellenőrizetlen keveredést, a másik pedig a védelem, amelynek szabályait a Biztonsági Alapelvek foglalták össze. Csak ezek betartásával lehetett a kolonizációt megvalósítani.

Meglehetősen nagy volt a kutatók megdöbbenése, amikor az első célterületen ideális Föld-típusú bolygót találtak, amelynek gravitációja, hőmérséklete és légnyomása is megfelelő volt, rendelkezett nagy, sós tengerekkel és széntartalmú vegyületekkel, sőt, még vulkánosság is volt – mégsem találták rajta az életnek semmiféle nyomát. Sokan ebből arra következtettek, hogy az élet megjelenése mégsem lehetett annyira törvényszerű a Földön sem. A másik végletet a Mirage névre keresztelt bolygó jelentette. Ennek a földi élettől merőben eltérő, de igen változatos és dús élővilága máig a tudományos kutatások kimeríthetetlen tárháza – egyben évszázadok óta lehetetlenné teszi (az Exobiológiai Etikai Törvény értelmében), hogy végre kolonizálni lehessen ezt az egyébként kitűnő adottságokkal rendelkező, és nyilván igen érdekes bolygót. Mi több, ember nem járt még rajta.

A Biztonsági Alapelvek kiindulópontja az, hogy a kolonizáció során az emberi erőforrás a legnehezebben pótolható, ezért szükséges, hogy azzal optimálisan gazdálkodjunk. Arra tehát van lehetőség, hogy szükség esetén emberéleteket feláldozzunk, akár egy nélkülözhetetlen eszköz vagy stratégiai pont megszerzése, megtartása érdekében, mégis minden döntési helyzetben mérlegelési szempont a humánerőforrás minőségi és mennyiségi védelme, a funkciók ellátásához szükséges minimumok garantálása. (Ez egy nagyobb kolonizációs projekt esetében meglehetősen bonyolult összefüggésrendszert jelentett, hiszen nem elég, hogy az adott populáció nem csökkenhetett a kritikus létszám alá, de folyamatosan tekintettel